Varázsjáték Webáruház

Szakmai tanácsok

Sok szülő kérdez arról, hogy hány éves kortól ”várható el” a kicsi gyerekek önálló játszása, egyedüli játéka.
Nagyon fontos mindig hangsúlyozni, hogy a kis manók játéka rendkívül fontos tevékenység fejlődésük során.
Nemcsak könnyű, jelentéktelen szórakozás, hanem igen komoly dolog! Sajátosan gyermeki forma a világ megismerése.
A legtermészetesebb megnyilvánulási módja a gyermeknek, lényeges ismereteket szerez környezetéről; a tárgyakról,
anyagokról /összeütögeti a műanyag,- fa- kockákat, papírcsíkokat ”gyárt” az újságból, ”megkóstolja”, végigtapogatja
a különféle anyagból készült tárgyakat, stb./. Később /1,5-2 éves kor táján/ megjelenik az ún. szimbolikus játék
– amikor a kisdobozt hajónak nevezi ki, megeteti a babáját, a ceruzája puskává válik, vagyis szabadon, kötöttségek nélkül helyettesíti be a tárgyi világot. Goethe szavaival; mindenből mindent tud csinálni a gyermek.

Lényeges pillanat a játék fejlődésében, amikor a csöppség személyeket helyettesít be önmagával és megjelenik a szerepjáték.
Ekkor már gondolkodik a világról, környezetéről, leutánozza anyát, apát, a tevékenységeiket /úgy tesz a babájával, mint anya vele, olyan kifejezéseket használ- lehet nem is érti-, mint apa/, felnőtt embert testesít meg játéka során.
Óvodáskorban a játéktevékenység ”kollektivizálódik”- először csak egymás mellett, később egymással együtt, többen is, elmélyülten képesek játszani sokféle játékot /szerep,- szabály,- konstrukciós, építő-, értelemfejlesztő, versenyjátékokat/. Ám addig, amíg oviba nem járnak, a szülők feladata, hogy a játékra helyet, időt, alkalmat, lehetőségeket biztosítsanak,
pl.: egy-egy játékszerrel /társasjáték,lego/ megtanítsák játszani apróságaikat. Ez igen sok családban természetes is, és a kicsi is szívesen játszana anyával egész nap- hisz vele van a legtöbbet- de mivel egy felnőttnek ezen kívül ezernyi
feladat adatik naponta, felvetődik a jogos kérdés. Meddig és mennyit játsszon gyermekével? Az optimális válasz az lehetne,
amíg ideje engedi és amennyit igényel gyermeke. Ám idő,- energia hiánya miatt ez sajnos nem mindig kivitelezhető.
Az tény, hogy az 1-2-3 éves gyerkőcök- egyéni eltérések természetesen vannak- még erőteljesen igénylik a szülőt,
mint ”játék- partnert”. A 3-4 éveseknél már gyakran elegendő - játékuk fejlettebb már! - ha a játék kezdetén
vagyunk együtt velük. Megbeszéljük, hogy most folytassa egyedül, mert dolgunk van és kérjük - szoktassuk folyamatosan és fokozatosan- az önálló játékra. Az évek számával önállóságuk növekszik a játékban is!

Törekedjünk arra, hogy ne próbáljuk befolyásolni a játék menetét, eszközeit, történéseit, engedjük
hogy a kisgyerekünk szabadon gondolkodva, irányítás nélkül kifejezhesse önmagát játékában. A családban kialakult
szokások és szabályok betartása mellett kb. 4-5 éves korban ”várhatjuk el” igazán, hogy felnőtt nélküli,
önálló játék kialakuljon és elmélyült tevékenységgé váljon a gyermek életében - természetesen egyéni eltérések mindig lehetnek.

Eredeti forrás: ovisvilag.blog